Bodor Ádám: Verhovina madarai

Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe – a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. „Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden.” – És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Szabó T. Anna: Villany

Ez a könyv az elvesztett ártatlanságról szól. Arról, hogyan lehet visszanyerni legalább egy keveset a világ gyermekien őszinte és egyszerű látásából, megértéséből. Mindezt úgy, hogy az ember már túl van életútjának felén, és Babits szavaival így szólítja meg magát: "Égésed fáj csak, de fájásod égjen", s e lángok hol a poklot, hol a tisztítótüzet idézik. Ez a könyv természetesen sok mindenről szól még. Például a mesterek fontosságáról, akik nemcsak a költőt, de magát a személyt is elvarázsolják, útba igazítják, óvják lépteit. Szól még a hétköznapok tompa fényéről, de az istenélmények világosságáról is - épp ez benne a villamosság, a delej, az áram. S hogy mi lehetne a konklúzió? Szabó T. Anna egyik versét ekképp zárja: "Futás játszani!". A felszólítást vegyük komolyan: ez a könyv a legtöbbet talán mégis a játékról tudja.

Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső

"Szándékom szerint a magyar irodalomtudomány eredményeit összehasonlító szempontokkal egyeztettem, annak a figyelmeztetésnek a szellemében, amelyet Kosztolányi egyik jelentős osztrák kortársa így fogalmazott meg, 1921-ben: »Azok, akiknek számára a nemzet egyszerűen nem is létezik, túlságosan megkönnyítik a maguk dolgát. [...] De akik nem ismerik a nemzetekfelettiség eszményét, ők is túlságosan egyszerű megoldást választanak« (Musil). Bő száz évvel ezelőtt előfordult, hogy egy kiváló magyar író munkásságát ilyen címmel méltatták: »A magyar Balsac« [sic!] (Endrődi), és a közelmúltban rendeztek olyan kiállítást, amelynek »A magyar Vadak« elnevezést adták. Nem hiszem, hogy segíti a magyar irodalom vagy művészet alkotásainak megértését, ha egyszerűen másik kultúrából vett címkével látjuk el őket, de az sem üdvös, ha nem veszünk tudomást nemzetközi összefüggésekről. Különösen indokolt ezekre figyelni olyan alkotó esetében, aki szeretett utazni, több nyelven olvasott és sokat fordított idegen nyelvből.

Kosztolányi nyelvi közösségként képzelte el a magyarságot. Mint minden szemléletet, ezt is el lehet utasítani. Azt remélem, könyvem végére az olvasó meggyőződhet arról, hogy ez a nemzetfelfogás lényegesen magasabb mércét állít föl, mint némely más elképzelések, bármennyire hangosan hirdessék is őket. »Műve addig él, amíg a magyar nyelv« – írta Márai az Újságban, a költő halála után. Meggyőződésem, hogy a Lenni vagy nem lenni című eszmefuttatás szerzője is így gondolta.

Esterházy Péter mintegy bő két évtizeddel ezelőtt azt írta, Kosztolányi »nem mester, mert mester nincs, nem példa, mert Babits Mihály a példa, nem a legnagyobb, mert Móricz Zsigmond a legnagyobb, ha volna legnagyobb, de ő áll a legközelebb hozzánk«. Egy jelentős alkotó egészen más távlatból ítél, mint az irodalmár. Semmi jogom nincs mások nevében nyilatkozni. Egyetlen más magyar író rovására nem kívánom fölnagyítani Kosztolányi Dezsőt. Csakis annyit állíthatok, alkatilag közel áll hozzám, ezért róla igyekeztem könyvet írni” – írja a szerző könyvének Előszavában.

Eduardo Punset: A lélek az agyban van

Hol is található a lélek? Hol lakozik? Ezzel az örök kérdéssel indítja könyvét Eduardo Punset, majd először is annak a nagy tizenhetedik századi tudósnak, a különc Thomas Willis doktornak a történetét ismerjük meg, aki elsőként érvelt amellett, hogy a lélek húsból van, és az agyunkban található. Azóta élünk a neurocentrikus korban, s bár a tudat, ahogy Einstein mondta, továbbra is az emberiség egyik nagy talánya, a modern idegtudományoknak, az evolúciós biológiának, a kognitív pszichológiának és számos kapcsolódó tudományágnak köszönhetően ma már sokkal többet tudunk róla. Ezt a szerteágazó ismeretrendszert összegzi a világ jeles tudósainak segítségével a szerző: vizsgálja az agy kialakulásának evolúciós folyamatát, a tudatos gondolkodás és az ösztönös döntések szövevényes kapcsolatát, a mesterséges intelligencia létrehozása érdekében folytatott kutatásokat, az alkotótevékenység (a kreativitás) mechanizmusát, az őrület és normalitás kérdését, az érzelmi nevelés folyamatát, az agymosás régi és új technikáit, a pszichopaták különös gondolkodását és így tovább: minden fejezet az agy és a lélek titkának valamilyen aspektusát tárgyalja színesen, izgalmasan, közérthetően. Az Európa Diákkönyvtár párjaként elindított új sorozatunkban olyan műveket adunk közre, melyek élvezetes formában összegzik mindazt, amit a történelem, a kultúrtörténet, a társadalom- és természettudományok legfontosabb kérdéseiről manapság tudnia kell és tudnia érdemes a művelt, felkészült diáknak és a tájékozott felnőtt olvasónak.

Rónay László: Márai Sándor

Márai Sándor (1900-1989) a 20. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte mindegyik világnyelvre lefordították regényeit, s általában úgy becsülik, mint az európai polgári szemlélet és hagyomány utóvédjét. Életműve még nem zárult le, hiszen hagyatékából egyre-másra bukkannak elő még kiadatlan alkotásai. Jelen monográfia az élet és mű ma ismert teljességét tárja fel, bepillantva az író rendkívül eredeti gondolkodásába és irodalmi elveibe is.

Rónay László: Erkölcs és irodalom

A kiadvány a kezdetektől a harmadik évezred küszöbéig követi nyomon a magyar irodalom fejlődésmenetét. A könnyen áttekinthető, élvezetes stílusban megírt műnek minden irodalombarát könyvespolcán ott a helye.

Münz András: Dublőr nélkül

Szóval hol tartok, hányadán is állok magammal? Helyzet van? Kétségtelen. Jó is, rossz is. Mikor milyen. Kérdés az arányuk. Addig azért nincs nagy baj, amíg minden "egyfelől"-re akad egy "másfelől". Így valahogy. Egyfelől: Versenyt fájnak a térdeim egymással. Másfelől: Még mindig mesteri gólokat lövök álmomban. Egyfelől: Nem merek már megnézni egy csinos lányt a buszon, mert félő, átadja nekem a helyét. Másfelől: Hihetetlen fürgén birtokba tudom venni az egyetlen üres helyet, tetszőleges BKV-járművön. Egyfelől: Sokszor keresem a szavakat. Másfelől: Néha meg is találom őket. Egyfelől: Reggel, tükörbe nézve, ismeretlen arcot látok. Másfelől: Tíz évet nyugodtan letagadhatnék - telefonon. Egyfelől: A csajok (18-tól 50-ig) már észre sem vesznek. Másfelől: Én még megfordulok utánuk az utcán, igaz, olyankor gyakran elfelejtem, eredetileg merre tartottam, és elindulok az ellenkező irányba. Egyfelől: Rendre levegőnek néznek a hivatalokban. Másfelől: Ez jó jel, a levegő, s benne az oxigén elemi életszükséglet. - Most akkor mi van? Egyszerű: hétfőn, szerdán, pénteken már öregnek érzem magam. Kedden, csütörtökön, szombaton még fiatalnak. Vasárnap? Pihenek. De azt fiatalosan. Minden a legkisebb rendben.

Fékevesztett evolúció (szerk.: Csányi Vilmos, Miklósi Ádám)

Ez a kötet egy olyan jelenséggel foglalkozik, amelynek felismerése Darwin nevéhez köthető, bár az evolúcióbiológusok csak jóval később ismerték fel a probléma jelentőségét. Az újdonságot az jelenti, hogy megkíséreljük az ún. megszaladási jelenséget az ember esetében egy részben új evolúciós helyzetre alkalmazni. Abban reménykedünk, hogy ezzel talán evolúciós magyarázatot tudunk adni olyan társadalmi szintű jelenségekre (pl. testsúlynövekedés, drogfogyasztás, prostitúció), amelyek sokan „civilizációs betegségként” írnak le.

Titokban abban is reménykedünk, hogy ezek az elképzelések ráadásul segítenek felismerni azokat a módszereket és megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy e társadalom számára káros folyamatokat korlátozzuk. Természetesen nagy kockázatot vállal az, aki az emberiség jövőjének alakulását kísérli megjósolni. Egyes városi legendák szerint az elmúlt század elején sokan azért aggódtak, hogy a szállítást végző lovak ürüléke el fogja lepni a városokat. Az ilyen gondolatoknak az autók megjelenése vetett véget, és persze ma éppen más elképzelt jövő miatt kesergünk. Nem hisszük, hogy e szerzők kiváltsága lenne a jövőbe látás, de ha írásainkkal elgondolkodtatjuk az Olvasót, akkor már részben elértük célunkat. Azt azonban bizton állíthatjuk, hogy a fenti jelenségek és számos más probléma megoldásához az emberiség eddig alkalmazott eszközei nem bizonyultak hatásosnak. Így talán megbocsátható a gondolkodó ember, a tudós írásba foglalt aggodalma.

Bán András: A vizuális antropológia felé

Ez a könyv a fotóról szól. A fotográfiáról nincs már mit mondani. A fotográfia megközelítéséről, használatáról, társadalomtörténetéről s a vizuális antropológiáról annál többet.

A kulturális antropológia feladata a kultúra működésének felfedése, leírása, értelmezése, a vizuális antropológiáé pedig az álló- és mozgóképek, de ezen túl a környezet, a tér, a testek és tárgyak rendszerének vizsgálata. E tudományterület, bár évtizedek óta művelik, igen gyorsan változó és bizonytalan körvonalú - tankönyvi kiérleltséggel bemutatni megoldhatatlannak tűnik.

E kötet tanulmányait különféle alkalmak szülték az elmúlt három évtizedben. Műfajuk vegyes, témájuk széles kört ölel fel: a magyar fotó 20. századi történetének rejtelmei, a családi fotó kutatása, a fotó jelentősége a helytörténeti kutatásban, a naiv fotós habitusa, az építészeti fotózás. Ami közös bennük: a vizuális antropológia keresése.

Bán András (1951) műkritikus, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetének oktatója, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum igazgatója. Kortárs képzőművészetről és fotóról ír, kiállításokat szervez. 1974-1990 között az Élet és Irodalom képszerkesztője, 1982-1990 között a Magyar Nemzet műkritikusa volt. 1982-1990 között privát fotóval kapcsolatos kutatást vezetett a budapesti Művelődéskutató Intézetben.

Szabó Péter: Don-kanyar 1942-1943

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1942-1943. évi szovjetunióbeli hadműveleteiről a fennmaradt korabeli személyes leírásokon és hadiokmányokon kívül a legérzékletesebben az amatőr és a haditudósítói fényképfelvételek tanúskodnak. E könyvben ezeket gyűjtöttük csokorba, s a képi dokumentumok által igyekszünk bemutatni a hetven évvel ezelőtt történteket. Ezzel egyben emlékezünk és fejet hajtunk azon egykori, a magyar királyi Honvédségben szolgálatot teljesítők előtt, akik életüket adták hazájukért, nyomtalanul eltűntek vagy a hadifogolytáborok nyomorúságos körülményei között haltak meg.

Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve

A FOTOGRÁFIA NAGYKÖNYVE az eddigi legteljesebb összefoglalás a kezdetektől napjainkig, szerzője fotótörténeti kánont alkotott. Közel 600 kép ismerteti meg az olvasót a fotózás történetével a művészet és technika, a szociográfia és divat, a háború és természetfotózás szemszögéből. Az olyan világfordító történelmi eseményekhez kapcsolódó fotók, mint Lincoln elnökké választása vagy MacArthur tábornok és Hirohitó császár első találkozása, meglepő részletekkel gazdagítják eddigi ismereteinket. Közelképet kaphatunk azokról az emblematikus fotósokról is, például Mathew Bradyről, Alexander Gardnerről, Edward Steichenről vagy Gertrude Käsebierről, akik egyéni szemléletükkel, technikai újításaikkal váltak e végtelen történet szereplőivé. E mozaik számtalan kockája a fotográfia teljes történetévé áll össze, melyet a kultúra lencséjén át szemlélhetünk.

Gantner Ádám: A siksze

Gantner Ádám könyvében A Sikszében, a regény főszereplője, aki egyben a könyv narrátora is, az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése és szerelmei várják a bábeli nyelvek zűrzavarában, egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lány személyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám katolikus és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki, magyar hölgy iránti vonzalmában. Mindeközben bepillantást nyerhetünk a nagy számú külföldi önkéntesek és a kibucban élők nyári táborok hangulatát megidéző munkával, szerelemmel teli hétköznapjaiba is. Hősünk gyötrő magánéleti dilemmája és valós identitásának keresése végigkíséri útját a kibuctól beköszönve Jeruzsálembe, ahol vallásos zsidó ortodoxokkal próbál zöldágra vergődni nyakában himbálózó kereszttel, amit átmenetileg felcserél a hőn szeretett Dávid-csillagára, megpihenve Tel-Avivban, majd a kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve a puskaporos, kődobálós Hebron és Betlehem felé veszi az irányt, némi Dunaszerdahelyi és Fokvárosi kitérővel. A megválaszolásra váró kérdések végig ott sorakoznak a regény folyamán, mint a hovatartozás a holokauszt árnyékában, az identitás égető problémája, döntés a szerelem két fajtája között és a magyarországi antiszemitizmus megértése és azzal együtt a megélése. Gantner Ádám könyve egymás elfogadásáról szól. A merész, helyenként provokatív, tabuk sorozatát döntögető, sokakat érintő problémákat feszegető, lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény más - más okokból, egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, fél zsidóknak egyaránt, levonva a legfőbb tanulságot: mind egyformán értékesek vagyunk, identitástól, származástól, vallástól függetlenül. 

Elek Tibor: Gion Nándor írói világa

„A regényekből, ifjúsági regényekből, novellákból, novellaciklusokból, regényszerű novellafüzérekből álló életmű (...) gyakorlatilag a teljes huszadik századra, annak a magyar történelem szempontjából csaknem minden fontosabb időszakára rálátást nyújt. Történelmi és jelenkori valóságelemekből is építkező, mégis szuverén módon teremtett írói világ ez, egy vajdasági magyar író nézőpontjából, a számára egy életre meghatározó élményt nyújtó szülőföld, a szenttamási, bácskai, vajdasági táj emberformáló, soknemzetiségű világának kitüntetett szerepeltetésével, de az egész délvidéki magyarság sorsát nyomon követve egészen a kilencvenes évekbeli háborúkig, magyarországi áttelepülésekig. (...) A történet rehabilitálásának korában bátran fordulhatunk Gion Nándorhoz, akinek életművében soha nem szorult háttérbe a történet, s aki az elmúlt évtizedek magyar prózairodalmának azért is egyik meghatározó alkotója, mert az olvasmányos, érdekes és szép történetek iránt megnövekedett olvasói elvárásokat úgy képes kielégíteni, hogy közben többnyire megfelel a mélyebb emberi tartalmak közvetítése és a művészi, esztétikai igényesség iránti szakmai elvárásoknak is." 

Jean Christophe Attias - Esther Benbassa: A zsidó kultúra lexikona

A szerzőpáros átfogó munkája eredetileg a tekintélyes Larousse kiadónál jelent meg 1998-ban. A zsidó kultúra lexikona világosan rendszerezett ismereteket ad, mindenfajta apologetikus törekvéstől mentesen. Nem csupán a judaizmus, hanem a zsidó civilizáció szótára: a zsidó nép történelmét és kulturális örökségét a maga gazdagságában és sokszínűségében mutatja be. Egyformán helyet kap benne Kelet és Nyugat, Észak és Dél, askenázik és szefárdok, Izrael és a diaszpóra, férfiak és nők, hit, hiedelmek, szokások, alkotók és alkotások. A hajdani és a kortárs judaizmus egyetlen érzékeny kérdését sem kerüli meg, a zsidó identitás minden vetületéről képet ad, a zsidó szellem történetének valamennyi fontos irányzatát tárgyalja. A zsidó rítus, misztika és filozófia, a nagy szöveghagyományok bemutatása mellett a valláshoz közvetlenül nem kötődő zsidó kulturális értékeket is számba veszi a világi irodalom, a képzőművészetek, a zene, a tánc és a filmművészet területén egyaránt. A skála az étkezési előírásoktól Woody Allenig, a kabbalától a Dreyfus-ügyig, a Talmudtól a kibucokig ível. A szócikkeket ha a téma megkívánja kultúrkörök (országok), illetve korszakok szerint logikusan tagolt történeti kitekintés, valamint hasznos irodalomjegyzék bővíti. A magyar változat a Larousse-féle eredeti pontos tolmácsolása, ám annyiban bővebb, hogy a szerzők e kiadás számára írott, magyar vonatkozású szócikkeit is tartalmazza.

Vladimír Rott: Apám levelei a szibériai munkatáborokból

Rott, Vladimir kanadai mérnök magyar származású szülöktől született a Szovjetunióban, ahova apja, a miskolci születésű Roth Ferenc erdész, munkaszerződéssel, családostul kitelepült: Bobrujszkban, Belorussziában, a fűrésztelep fejlesztésében vállalt szerepet. Vladimir három éves volt, amikor apját a sztálini, államvédelmi szolgála letartóztatta és Szibériába internálta, ahol embertelen körülmények között tizenkét évig tartották fogva, és ahonnan soha nem térhetett vissza családjához. Börtönből írt leveleit a Torontóban élő Rott család megőrizte. A Levelek válogatott gyűjteménye Vladimir Rott szerkesztésében 2007-ben jelent meg orosz nyelven, ezt követi a magyar illetve az angol nyelvre lefordított kiadás.    

Dan Rhodes: Elvehetlek feleségül?

A kötet kacajra fakasztó, mégis elgondolkodtató életképek és rövid szösszenetek gyűjteménye a szerelem és a szakítás témaköréből. A szám szerint 78 csipkelődő történet fekete humorral figurázza ki az elvakult vagy éppen teljesen átlagos – van ilyen? - szerelemnek azt az oldalát, amelyre legfáradtabb pillanatainkban sem gondolnánk.

Ritkán romantikus, de akkor nagyon.

Megmutatja az emberi természet fonákját, hiszen a szerelmes is csak ember. Ajánljuk azoknak, akik szeretnének felszabadultan kuncogni saját magukon, ostoba hibáikon és fájdalmas pofára eséseiken.

A brit szerzőt szúrós, ám mégis közérthetően intelligens és szarkasztikus humora tette ismertté.

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

A Mr. Gwyn 2011. novemberében jelent meg a Feltrinellinél. Az írás 158 oldalon taglalja egy alkotói válságban szenvedő író történetét, aki egyik napról a másikra úgy dönt, nem ír többet. Jasper Gwyn egy Londonban élő, mérsékelten sikeres szerző, aki három nyomtatásban megjelent regénnyel, néhány rövidebb elbeszéléssel és több tucat, a Guardian számára írt cikkel büszkélkedhet. Gwyn egy napon mégis úgy dönt, összeállít egy 52 pontból álló listát azokról a dolgokról, melyeket soha többé nem kíván elkövetni az életben...

Háy János: A gyerek

A gyerek című regény, minden bizonnyal az utóbbi évek magyar irodalmának egy kivételes darabja, olyan eseményeket vizsgál, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat és a közelmúltunkat, irodalmi feldolgozásukra azonban alig volt példa. Azok, akik mindig valami meglepőre vártak a szerzőtől, most sem fognak csalódni.

Egészen kivételes a könyv időszerkezete. Mintha egyszerre lennénk benne a cselekmény épp aktuális idejében, s minden egyéb időben, ami érintve van a regényben, tehát az elbeszélt teljes negyven-ötven évben. Így a kötet a főhős életén túl egy egész tárházát adja a legkülönfélébb sorsoknak, olyanoknak, amelyeket magunk is ismerünk, olyanoknak, amilyenekben könnyen magunkra ismerünk.

Az elbeszélésmód, szemben a korábbi Háy-regényekkel, nélkülözi a dús, burjánzó leírásokat. Ez a nyelvezet inkább a könyörtelen szikárságával hat. Nincsenek benne se nyelvi, se tartalmi engedmények.

Háy János: Házasságon innen és túl

Háy János új kötete az elmúlt tíz év során írt novelláinak legjobbjait gyűjti egybe, köztük olyan kedvelt darabokat is, mint a Budapesti tavasz, A harmadik fiú, a Világörökség része, vagy a Szilveszter, amely a Dzsigerdilen című regény valós történetét meséli el. Férfiakat és nőket ismerhetünk meg, házasságokat és szétesett kapcsolatokat, megalázott feleségeket és szeretetlenségben élő férjeket, Budapestet és az agglomerációt. A novellák nyelvezete egészen más, mint amit az eddigi Háy-prózáktól megszokhattunk. Itt nem találkozunk sem a regények meseszerűségével, nagy ívű leírásaival, sem a Bogyósgyümölcskertész kedélyes gyermeki beszédmódjával. Az új novellák szűkszavúak, kerülik a felesleges magyarázkodást, felesleges írói futamokat. A mondatok mindig a pontosságra törekszenek, s arra, hogy a lehető legkevesebb információval tudják az olvasó számára meghatározni a helyet, a helyzetet, a jellemeket és a sorsokat.

Buda Béla: Az elme gyógyítása

Pszichiátria: betegségek és betegek, gyógyszerek és lelki terápiák, kórházak és rendelők – sajátos világ az egészségügyön belül, a test, a lélek és a társadalom határterületein. Az elmúlt évtizedek sok változást, fejlődést hoztak, de a 19. század végének szemléletmódjai és viszonyai még együtt élnek a 21. századéval, számos ellentmondást tapasztalható a tudomány és a gyakorlat között. Egy orvosi szakma tartja kézben az ellátást, miközben új segítő szakmák működnek, működnének közre. A közvélemény tájékozatlan, a közfelfogás hárító, miközben a társadalom megoldásokat várna a krónikus és leépülő betegek ellátásában, az öngyilkosság, az alkoholfogyasztás és a droghasználat megelőzésében, kezelésében.

Buda Béla könyve e problémakörbe igyekszik bevezetni az olvasót, azonban könyve nem csak a szakmabelieknek szól: szándéka éppen az, hogy a köztudatban, közbeszédben meglévő háttérismeretekre utalva, különböző összefüggések és jelenségek metszeteit bemutatva az érdeklődő laikusok számára is érthetővé tegye a helyzetet.

A pszichoterapeuta szerző nemcsak lassan félévszázados szakmai tapasztalataiból indul ki, hanem felhasználja korábbi szakirodalmi munkásságának részleteit is, köztük szaktudományos publikációkat is. Ezek azért is szükségesek, mert a problémafelvetés mellett a szerző szándéka a szaktudományi párbeszéd és vita megindítása.

Különös vállalkozás tehát a könyv: Buda Béla elkötelezett híve szakmájának, mégis a kritikai számvetés szükségességét hirdeti a jobbítás, a fejlődés érdekében. „Keserédes” a hangnem, vállalt szubjektivitás váltakozik pontos dokumentációs törekvésekkel. A szelíd provokáció szándékos: ezekről a dolgokról őszintén, nyíltan, akár véleményeket ütköztetve is beszélni kell – ezt szeretné a könyv elősegíteni.

Stephen Hawking: A mindenség elmélete

A mindenség elmélete hét előadást tartalmaz, amelyekben S.W.Hawking, a neves tudós, a tudomány nagy népszerűsítője fejti ki a világegyetem ismereteink szerinti történetét. Hawking felfedező utazásra hív tehát mindenkit a kozmosz világába, és arra késztet, hogy megtaláljuk benne saját helyünket. Ez a könyv azoknak íródott, akik már néztek fel az éjszakai égboltra, és eltűnődtek azon, hogy mi is van odafönn, és mindaz hogyan került oda.

Laura Griffin: Nyom nélkül

Alex Lovell eltünteti az embereket. Kiderül, hogy nem ő az egyetlen… 

Alexandra Lovell magánnyomozó dörzsöltségét és számítógépes trükkjeit veti be, hogy segítsen ügyfeleinek eltűnni, hogy új életet kezdhessenek valahol biztonságban. Egyik ügyfele, Melanie eltökélte, hogy elhagyja erőszakos férjét. De amikor Melanie tényleg eltűnik, Alex a legrosszabbtól tart, és mindent megtesz, hogy rájöjjön, mi is történt valójában. Az igazságügyi szakértők elitcsapatával, valamint az austini rendőrség megfáradt, de szexi nyomozójával megpróbálja kideríteni az igazságot. Ám minden lépés az igazság felé azzal a veszéllyel jár, hogy Alex lesz a következő, aki eltűnik… 

Laura Griffin, a The New York Times bestseller szerzőjének váratlan fordulatokkal teli krimije szinte pezseg az érzékiségtől. A díjnyertes írónő sorozatának első könyve letehetetlen!

Brigitte Riebe: A holdistennő

A mesemondó Mina szavaival elvarázsolja az embereket, történeteivel megváltoztatja a végzetüket. A holdistennő városában, Per-Basztetben a régiek, az örökkévalók történeteit meséli, miközben az istenek harcai hirtelen megelevendnek: éjszakánként szakállas alakok jelennek meg az utcákon ketrecekkel, és egyre több szent állat tűnik el…

Rejtélyes erők fognak össze egy ismeretlen cél érdekében. A férje halála óta egyedül élő Mina életét sorsdöntő események változtatják meg: unokaöccse hirtelen eltűnik, a segítségére siető, vonzó és titokzatos perzsa kereskedőt, Numit letartóztatják. Az újabbnál újabb fordulatok nemcsak Mina és szerettei életét tehetik tönkre örökre, de Egyiptomot is a pusztulásba dönthetik…

Brigitte Riebe (A rajnai kolostor, A sienai bűnős, Az éjszaka kapui) legújabb regényében az ókori Egyiptom misztikus világába kalauzolja az olvasót.

Krusovszky Dénes: A felesleges part

Krusovszky Dénes a fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az "Elromlani milyen" Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg, és akinek líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. "A felesleges part" folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe.

María Dueñas: Öltések közt az idő

"Csodálatos regény a jó öreg hagyományok szerint intrikával, szerelemmel, misztikával és gyengéd, szemtelen, jól megrajzolt szereplőkkel."

Mario Vargas Llosa

Sira Quiroga tizenkét éves korában annak a stúdiónak a padlóját söprögeti, ahol egyedülálló édesanyja varrónőként dolgozik. Tizennégy évesen csöndesen megkezdi tanoncidejét. Huszonéves korára kitanulja a szakma csínját-bínját, és eljegyzi magát egy szerény kormánytisztviselővel. De minden megváltozik, amikor két karizmatikus férfi robban be váratlanul takarosan eltervezett életébe: egy vonzó kereskedelmi ügynök és az apa, akit még sosem látott.

A Madridban készülődő spanyol polgárháború árnyékában Sira elhagyja édesanyját és vőlegényét, és hirtelen felindulásból jóképű szeretőjével Marokkóba utazik. Ott azonban nemsokára egy fillér nélkül magára marad összetört szívvel egy egzotikus országban. A kontinensen egyre súlyosbodó politikai helyzet miatt ott rekedt európaiak különös gyülekezetében Sira feltalálja magát, és az egyetlen olyan képességéhez folyamodik, amely megmentheti őt: a gyönyörű ruhakreációk iránti tehetségéhez.

Miközben Anglia, Németország és a többi nagyhatalom belesodródik a második világháború irtózatos konfliktusába, Sirát meggyőzik, hogy térjen vissza Madridba, ahol új személyazonosságot vesz fel, hogy karrierje legveszedelmesebb vállalkozásába fogjon. A náci tisztségviselők feleségeiből álló, mohó klienskör vezető divattervezője belekeveredik a kémkedés és a politikai konspiráció szerelemmel, intrikával és árulással teli, félhomályos világába.

Nemzetközi sikerkönyv egy látszólag hétköznapi asszonyról, aki tehetségét és bátorságát arra használja fel, hogy elismert divattervezővé, majd a második világháború alatt a szövetségesek titkos ügynökévé küzdje föl magát.

A máris európai bestsellernek számító Öltések közt az idő azok közé a ritka, gazdag szövetű regények közé tartozik, amelyek az utolsó oldalig fogva tartják az olvasót. Maria Dueñas megmutatja, milyen az, amikor egy mesteri mesélő magával ragadja az embert.

Adelheid Duvanel: Anyám kalapjára

Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajzszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van belesűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több, nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan duvaneli alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik, elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában, őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el a alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.

Tiit Aleksejev: A zarándokút

A zarándokút vérbeli kalandregény, mely az első keresztes háború időszakába, a 11. század végére viszi el olvasóját. De egyúttal elmélkedés is az emberi létezésről, a szenvedésről, hűségről és hűtlenségről, szerelemről és árulásról. Főhőse és egyben elbeszélője egy északról jött ifjú harcos, aki barátja, Dieter neve alatt Toulouse grófja hadseregének tagjaként Jeruzsálem meghódítására készül. A harcos nem tartozik senkihez és sehová – de éppen ez teszi alkalmassá arra, hogy a sors különleges szerepet juttasson számára a háború első döntő mozzanata, Antiochia meghódítása során. A regény eseményeit az öreg, immár egy kolostor kertészeként tevékenykedő Dietertől halljuk. Miközben a szerző pontosan rekonstruálja egy keresztes háború megszervezésének és kivitelezésének mikéntjét, a narrátor meditatív látomásain és belső monológjain keresztül izgalmas bepillantást nyújt a keresztesek ideáljaiba, úgyszólván pszichológiájába is. A leginkább Mika Waltari munkáihoz hasonlítható, eredeti szemléletű, gyönyörű nyelven megírt történelmi regény emellett feszültséggel teli thriller is, mely mindvégig lebilincseli olvasóját. A regény 2010-ben elnyerte az EU Irodalmi Díját.

Julio Cortázar: Átjárók

Korunk egyik meghatározó írójának, a nagy argentin elbeszélőnek egész életművét jelképesen átszövő köztes létállapotra utal ez a cím. Cortázar egész művészete - akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája - állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson "a túloldalra", ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél. Cortázarnál többnyire mégis kudarc, csak kivételes pillanatok adománya, ihlet, megvilágosodás mulandó csodája lehet az átjutás vagy betekintés. Eszközei pedig a művészet - főleg a zene -, a játék, a humor, a megérzés, a szerelem, a nemiségben megtestesülő ösztönlét. Cortázar mégsem mond le a tökéletességről, az emberállapot eredendő egységéről és a létünk önellentmondásait összerendező harmóniáról. Ezt keresi lankadatlanul, és nekünk, olvasóinak is ezt kínálja: kutassuk a lehetetlenben ott rejlő lehetőséget. Mindhalálig.

Kemény István: Az ellenség műve; Család, gyerekek, autó

Kemény István két régebben megjelent, beszerezhetetlen prózakötetét egyesíti ez a kötet. Az ellenség művészete című regény 1989-ben jelent meg és a nyolcvanas évek Budapestjén játszódik: „főszereplője az ifjúság”, ahogy egy korabeli ismertetőben olvasható. Az egy nap alatt játszódó kisregényben az egyik hősnő idegenvezetőként viszi végig a városon „barátját”, egy másik hősnő nyomában. „Kemény lírai tehetsége és gondolkodásmódja ugyanakkor erősen átüt a prózai szövegeken, versregény olvasójává avatva így a konvencionális befogadót. Rejtelmes érzelmessége és puha radikalizmusa az óvatos megőrzés eszközeként hat a folyamatos értékvesztés világában.” (Wirth Imre)

Kemény István a kilencvenes évek első felében az Élet és Irodalom tárcarovatába írta azokat a novellákat, amelyekből később összeállította a Család, gyerekek, autó című kötetet 1997-ben, mely egy írásból élő, kétgyermekes belvárosi családapa szappanoperaszerű mindennapjait meséli el.

Oravecz Imre: Ondrok gödre

Az Árvai család útját elindító hatalmas regény a már jól ismert oraveczi világban, Szajlán játszódik. Férfiak és nők, születés és halál, a kivándorlás felé vezető út szenvtelen, leíró stílusú, mégis megrázó erejű elbeszélésben. „Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. Légvétele első pillanatától kezdve látnia, hallania, tapintania, szagolnia kell, ami rá vár. Ez olyan mesterség volt, amelyet nem lehetett másképp megtanulni. Nem véletlen, hogy nem tanították sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem. Mezőgazdasági ismeretek léteztek, leendő gazdatiszteknek elsajátításra, de az más volt. És az is önmagáért beszélt, hogy senki nem akart paraszt lenni. Sokszor még a paraszt, a paraszt gyereke sem. Még kevésbé az úré, az iparosé, a munkásé. A lenézettség is oka volt, de ez is. Ha azonban valaki kívülálló mégis rákényszerült, hogy a földet túrja, ha úgy hozta a sors, az élet, sosem lett igazán az. Látni lehetett rajta, hogy végzője idegen, hogy nem áll rá a keze, hogy felnőtt vagy majdnem felnőtt volt már, mikor megmutatták neki, mit hogyan, hogy nagyol, nem figyel a részletekre, nincs áttekintése, nem látja az összefüggéseket, hogy nem úgy tudatos, hogy egyúttal ösztönös is, hogy nincs a vérében.”

Jónás Tamás: Bánom, hogy szolgád voltam

A kötetben olvasható novellák, elbeszélések, történetek mintha felnőttekhez szóló mesék lennének. Kezdetben a hős megpróbáltatásai pozitív irányba váltanak, csoda ugyan nem történik, de az emberiesség mégis sorsfordító erőként képes működni, a lopással gyanúsított cigányasszonyról végül kiderül, hogy becsületes, a vándorcigányról, hogy segítőkészebb a többieknél, a villany kikapcsolására kivezényelt szerelőről, hogy emberséges. Mesei világként érzékeljük az etikai normák pozitív működését ebben a szociális mélyvilágban, pedig csak az történik ezekben a novellákban, aminek a valóságban is történnie kellene. A posztmodern (szöveg)világot megelőző elbeszélői hangot idéző, tömör és csattanós elbeszélések adott szociokulturális miliőjét a folytatásban, miként a könyvben előrehaladunk, a mitikus erők munkálkodásának terepéig vezeti vissza a huszadik századot jelentő jelen és a mitologémák ős-dualisztikus, vagy egyenesen manicheista megnyilatkozásának megjelenítésében. Itt már nem idegenkedik a csodától, Jézus megjelenik a faluban, a névtelen Gonosz törekszik világhatalomra. Itt már nem babonáról, folklórról, szokásrendről beszél az elbeszélő, hanem jóról és rosszról, a világot és a világban élő embereket mozgató princípiumokról. A történetekben nincs leírás, csak monológ, szinte szünetmentes a jelzőtlen mesélés, csak, mint az élőbeszédben az időben kissé előre vagy hátraugró narráció, aminek berekesztése visszafelé is értelmezi az elbeszélést: a fiú, akiből ki akarták űzni a Gonoszt, azután meséli el különös kalandjainak sorát, miután közlekedési balesetben meghalt, teste elégett (És mikor eltelik az ezer esztendő). Ha Jónás Tamás ráhajtott volna, kerek horror-történetet is írhatott volna ebből a meséből, amit Stephen King is megirigyelne. 

(J. Fekete József)

Kaffka Margit: Mária évei

A lélektani elemzés módszerét kibontó regény a Színek és évek folytatása. Laszlovszky Mária történetét mondja el, aki már az állásban lévő modern nő szemével, más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad. Az álmokba kapaszkodó, magányos lélek a halálba menekül.

Hadas Krisztina: Egy tökéletlen anya naplója

Tökéletes anyák nyilván vannak, nem is kevesen.

Olyan nők, akik vidáman pörögve, kiegyensúlyozottan mosolyogva terelgetik gyerekeiket, akik mindig mindenhová időben odaérnek, akik fáradhatatlan optimizmussal takarítanak, mesélnek, játszanak, tortákat sütnek, cuki jelmezeket varrnak, és a szépre suvickolt lakásban gyertyafényes vacsorával várják az urukat. A tökéletes anyáknak jó a "píárjuk". A tökéletleneknek kevésbé.

Szóval, mit csináljon az a nő, aki csapzottan rohangál, mert nem tudja utolérni magát, aki farsangkor zárás előtt esik be a szupermarketbe, hogy még elmarja az utolsó pókember jelmezt, akinél gyakran még éjfélkor is kupi van, és mindezek tetejébe a férjét is gyakran nyaggatja?

Az ilyen tökéletlen anya akkor teszi a legjobbat, ha nem esik kétségbe, és megtanul nevetni magán. Hadas Krisztina, kétgyerekes anya, feleség és televíziós újságíró pontosan ezt teszi. Vállalja tökéletlenségét. Könyvében kacagtató öniróniával fogalmazza meg négytagú családjának mindennapjait. Nyomon követhetjük kisfia fejlődését, tini lánya kamaszvilágát, egy házasság epizódjait és kiderül az is, miért is futottak neki olyan fájdalmasan messziről a családi boldogságnak.

Bornai Tibor: Az Ecseri úti oroszlán

Bornai Tibor és Bornai Tibor? Nem, nem arról van szó, hogy nem figyelt oda eléggé a szerző, és egy óvatlan pillanatban magával kezdett társalogni. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki 60 éves korában, 40 évvel ezelőtt elhunyt, amikor a fia, Bornai Tibor még csak 17 éves volt.

Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amely éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Erről a száz évről mesélnek ők ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványos bódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában. 

Sírós-nevetős könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplő tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletű verssorokat.

Baksa-Soós Attila. Rocklitera vol.2

Felhőjáró Baksa-Soós Attila Rocklitera című könyve igazi stílusteremtő mű.
A neves magyar együttesek Lékó Tamás különleges fotóin láthatók, s a dalszövegeik és zenéjük által ihletett novellákban irodalmi hősökké válnak.
A kötetben szereplő zenekarok:
Péterfy Bori & Love Band
Intim Torna Illegál
Carbonfools
RotFront
Superbutt
Ivan & the Parazol
Volkova Sisters
Tankcsapda
Kiscsillag
Óriás
Compact Disco
Subscribe
Hangmás
Magashegyi Underground
Mystery Gang
Vad Fruttik
Blind Myself
Belga

Joan Oates: Babilon

Joan Oates a cambridgei-i egyetem Mcdonald Intézetnek munkatársa, az ókori Mezopotámiarégészeti emlékeinek és történetének egyik legismertebb kutatója. Baibilon című könyvét tudományos igénnyel írta a széles nagyközönség számára, a legújabb információk birtokában mutatva be az ókori Babilónia és a város történetét. A több mint 130 képet és ábrát tartalmazó kötet témakörében együdülálló, és többéves hiányt pótol a magyar könyvpiacon.

Faludi Ilona: Újrakezdés

A könyv szerzője a "halálforgás" egykori világhírű csillaga, akinek élete összefonódott a cirkusz világával. Az egykori pesti kislánynak a szegénységből, a szürkeségből való kitörés lehetőségét jelentette a művészvilágba történő bejutás. Becsvágya, kitartása, szorgalma alapján, nehéz munkával ez sikerült neki. Aztán meghódította a világot, többek között Iránt, Németországot, Angliát és Japánt. Közben csaknem életével fizetett az egykori világszám bemutatása közben bekövetkezett balesetéért. Ekkor mindenki lemondott róla, ám ő mégis újrakezdte. Ennek olvasmányos, tanulságos története ez a gazdagon illusztrált, igényes kivitelű könyv.

Lesley Pearse: Árnyak

Sussexben egy gyönyörű, félholt nőt sodor a partra a víz. Régimódi ruhát visel, a haját valaki csúnyán rövidre nyírta. Csuklóján és karján kötél horzsolta nyomok. Kórházba szállítják, ahol kiderül, amnéziában szenved. Gyötrő kérdések sorát kellene megválaszolnia, de azt sem tudja felidézni, kicsoda és honnan jött, sem azt, hogy mi történt vele az utóbbi két évben, amely teljesen kiesett az emlékezetéből. Miféle sokkhatás érhette? A rendőrség tehetetlenül áll a kérdés előtt, sehol egy nyom, és amikor az orvosi vizsgálat fényt derít arra, hogy a lány nemrég gyermeknek adott életet, az eset hamarosan rémálommá válik. Ki ez a lány? És hol lehet a csecsemő? - Lesley Pearse bestsellereiből (Utazók, Emlékek, Titkok, Hit, Remény) több mint hárommillió példányt adtak el világszerte. Pearse, akinek élettörténete maga is kész regény, bravúros mesélő, történeteiben a legnemesebb és leggyűlöletesebb emberi érzelmek csapnak össze, az írónő páratlan érzékkel-érzékletességgel mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában; veszélyben, magányban, bűnben és szerelemben.

William Golding: Ripacs Martin

Christopher Hadley Martin tartalékos tengerésztiszt az Atlanti-óceán jeges vizében fuldoklik, miután hajóját megtorpedózták. A hullámok egy sziklaszigetre sodorják, ahol emberfeletti küzdelmet vív az ellenséges természettel a túlélésért, miközben tudatán átvillannak keserű és kegyetlenül önző múltjának emlékképei. A Ripacs Martin egyetlen hatalmas belső monológ, amelyben a fizikai küszködés egyre inkább átváltozik egyén és közösség, hit és remény, eredendő bűn és szabad akarat kérdéseit feszegető spirituális útkereséssé, hogy aztán a regény végén egy megdöbbentő fordulattal minden új értelmet kapjon.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.

Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik.

A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.

Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.

Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel…

Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?

A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Máté Angi: Mamó

- Mire neked az írás, Angi?

- Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit. 

(Nők Lapja) 

Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó "korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak" a "hajuziga-bogarak", a templomi szentek "mutatják a szomorút, ki magukból", "Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal", temetőben pedig "járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének". A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott! 

Lackfi János

E.L. James: A szabadság ötven árnyalata

Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket. Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe. Most mindenük megvan - szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását. Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie. De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei... Az Ötven árnyalat-trilógia harmadik kötete!

Hermann Róbert: Negyvennyolcas történetünk mai állása

Vajon lehet-e még újat mondani 1848-49-ről, hiszen a magyar történelem e mámoros és meghatározó másfél évének historiográfiája önmagában több ezer kötetre rúg? Van-e, lehet-e még valami, amit nem vagy rosszul tudunk róla? A 150. évfordulóra, majd a rá következő évtizedben megjelent több száz kiadvány szerint lehet. A korszak elismert kutatója, Hermann Róbert ezt a szakmai hozadékát tekintve is kiemelkedő és páratlanul gazdag könyvtermést tekinti át, rendszerezi és értékeli ebben a kötetben. Országos tudományos műhelyek, akadémiai, egyetemi, levéltári kutatók munkái mellett számba veszi a vidéki múzeumok, helytörténészek, iskolák és lelkes amatőrök kiadványait is. Műfajonként csoportosítva tekinti át az okmány- és forrásközléseket, emlékiratokat, naplókat, adattárakat, monográfiákat, részfeldolgozásokat, életrajzokat és a sokszor már pusztuló vagy éppen az évfordulónak köszönhetően helyreállított emlékhelyeket bemutató köteteket, valamint a szépirodalmi műveket, miközben rámutat az új kutatási eredményekre, és jelzi azokat a területeket is, ahol feldolgozatlan témák várják a jövő történészeit. A magyar polgári nemzet és a modern alkotmányos magyar állam 1848-ban született meg, ezért a kiépítéséért, majd védelméért folytatott szabadságharc örökségét az egész Kárpát-medencében őrzi a nemzeti emlékezet. Természetes, hogy az évfordulóra számos kiadvány jelent meg a szomszédos országokban is, azonban a könyvterjesztés anomáliái miatt e munkák jó része szinte beszerezhetetlen. A bibliográfiával kiegészített kötet többek között ezért hiánypótló kézikönyv - határon innen és túl - a szakmai közönség mellett pedagógusok, könyvtárosok, közművelődéssel és könyvterjesztéssel foglalkozó szakemberek számára is.

Pallos - Torbágyi - Tóth: A magyar pénz története

Ez a gazdagon illusztrált könyv a magyar pénzkibocsátás történetét mutatja be az első magyar pénz (1000) kibocsátásától napjaink forintrendszeréig. A kötet kronologikus sorban haladva megismerteti az olvasót a pénzverés fontosabb fordulópontjaival, a nagy pénzreformokkal, pénzforgalmi és éremképi változásokkal, a pénzverdék és a pénzügyigazgatás felépítésével, működésével és a pénzhasználati szokásokkal.

Őszy-Tóth Gábriel: Így főznek a hírességek

Így főznek a hírességek: egy könyv amely a bajnokok, a kiválóságok gasztronómiájáról, életéről szól. A kötetben több mint 60 híresség meséli el történeteit Őszy-Tóth Gábrielnek, a könyv szerzőjének. Többek között megtudhatjuk mit főz Béres Alexandra és Szekeres Adrien, mi a kedvenc étele Eperjes Károlynak és Gundel Takács Gábornak. Arról is olvashatunk, hogyan lettek sikeresek, s hogy milyen álmaik vannak. Az ételekhez több mint 30 neves magyar borász ajánl borokat, többek között Bock József, Gere Tamás & Zsolt, Szepsy István és Tiffán Ede & Zsolt.

Jason Sheehan: Az őrült szakács

Lehetne újabb főzős könyv. Ahol a nagyszerűen komponált fotókon mosolygós, makulátlan kötényes séfek villogtatják késeiket és tökéletes fogsorukat. Vagy lehetne jópofa történetek közé ágyazott recept­gyűjtemény, esetleg mesés, habos hollywoodi sikertörténet arról, hogyan lesz az egyszerű családból érkezett fiúból, lelkiismeretes munkája eredményeképp sztárszakács. Jason Sheehan könyve egyik előbb említett sem akar lenni. Csak a valóság krónikása azokról a konyhákról, amelyek nem kapnak ugyan Michelin-csillagot, nem készül róluk tévéfelvétel, de naponta emberek millióinak főzik meg a vacsoráját, akár a kínai negyedben, akár Florida partjainál… Azokról a konyhákról, séfekről, előké­szítőkről, új fiúkról, akiket mindenkinél jobban ismer, akik között hivatást és életet talált… 

„Először sikerül tökéletesre a kagyló: állok a törött talpú munkabakancsomban, szakácssipka helyett fekete fejkendő a fejemen, rosszul szabott fehér cucc, maszatos az arcom, rosszak a fogaim, a kezem tele sebhelyekkel – elbaszott roncs vagyok könnyekkel a szememben, lefittyedt szájszéllel. Hány kagylót főztem meg eddig? Ezret? Tízezret? Húszezret? Egyszer sem sikerült igazán jól. Kóstoltam persze már olyat, ami jól volt elkészítve. Elkészíttettem magamnak más szakácsokkal, más séfekkel, tehát tudtam, milyen ízű a jó kagyló. Oly régóta hajszoltam, hogy végre nekem is jól sikerüljön – idejét sem tudtam, mióta. (…) 

És most és itt végre sikerült – elkapni egy ízt, mélységet és egyensúlyt, amit addig csak akkor kóstoltam, ha más keze alól került ki a kagyló. A jól elkészített kagylónak csupán az illata elég ahhoz, hogy megroggyanjon a térdem, a kisujjamról lenyalt egyetlen csepp szósztól agyam távoli városrészei között áll helyre az elveszett kapcsolat. És a tálba nyúlni és megenni az egyik kagylót? Színtiszta erotika, a beurre-blanc villáma egyenesen a vadállati örömközpont kellős közepébe csap, mintha egy második, aprócska citromnyelve nőne az embernek. 

A zen íjászat iránt érdeklődők szövege: aki százszor feszíti meg az íjat, az egy kicsit többet tud másoknál az íj megfeszítéséről; aki ezerszer feszíti meg az íjat, kicsit többet tud másoknál a nyílvessző kilövéséről; és aki olyan szerencsés, hogy tízezerszer feszíti meg az íjat, már nem gondol sem az íjra, sem a nyílra, mert ő az, aki kicsit többet tud másoknál a céltábláról. Minden egyes nyílvessző, amelyet ez a szerencsés íjász kilő, egytől egyig célba talál, ezért neki valójában nincs szüksége sem íjra, sem nyílra, mert a céltábla eltalálása előre eldöntött ügy.”

Jason Sheehan, a denveri Westword magazin gasztronómia újság­írója 2003-ban elnyerte a James Beard-díjat – ez a legrangosabb gasztronó­miai elismerés az Egyesült Államokban…

Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba

A könyv középpontjában a kádárizmus áll. Nem végső magyarázat, hanem bevezető, áttekinti a tárgy irodalmát, foglalkozik az előzményekkel és az utótörténettel. A történetek elbeszélése helyett a magyar és térségi jelenkortörténet, azon belül is a XX. század második fele átfogó ábrázolása során felmerülő fogalmak magyarázatára vállalkozik. Nem összegzés: bevezetés a további tisztázás hoz, esetleg vitához.

Joanne Harris: Csokoládés barack

A Csokoládé és a Csokoládécipő után a trilógia várva várt harmadik kötete!

Vianne Rocher-t egy másvilágról érkezett levél Lansquenet-be, a dél-franciaországi kisvárosba vezeti, ahol nyolc éve csokoládéboltot nyitott.

Minden képzeletet felülmúl, amit ott talál: fekete fátylas nők, fűszerek illata, borsmenta tea és a Saint-Jerôme templom karcsú, csontszínű tornya – egy ezüst félholddal a tetején…

Nem csak az észak-afrikai bevándorlók hoztak nagy változásokat a kis közösség életébe. Reynaud atya, Vianne hajdani riválisa kegyvesztett lett és veszélyben az élete. Lehet, hogy csak Vianne képes megmenteni?

„Joanne Harris illatokban és ízekben gazdag, lebilincselő szerelmi története egy elragadó világba kalauzolja az olvasót.”

Sunday Times

„A Csokoládéhoz hasonlóan, ez a könyv is igazi csemege. Minden oldalát átitatják az illatok, színek és ízek anélkül, hogy túlcsordulna. A szavak elragadóak, a varázslat természetes és magától értetődő, hiszen a varázslat vagy a vallás nem más, mint az emberi lélek megértésének képessége. A Csokoládé és barack Harris csodálatos visszatérése.”

Literary Review

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Catherine élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catrherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…

Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…

„Izgalmas könyv egy olyan témáról, amelyről nem lehet eleget beszélni.” (Guardian)

„Mindig azt mondtam, hogy én sosem bonyolódnék olyan kapcsolatba, amelyben előfordulhat erőszak, hiszen az első gyanús jelre azonnal szakítanék. Ám ezután a könyv után rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű.” (The Bookbag)

Darren Shan: A vézna hóhér

A távoli időben vagyunk, talán a múltban és a távoli térben, talán keleten, de az is lehet, hogy egy másik világban. Az uralkodó hóhéra ünnepélyes bejelentést tesz: egy év múlva átadja tisztségét valamelyik fiának. Ám három fia közül csak kettőt említ, a délceg Dzsánt és Dzsált, az apró termetű Dzsebelről tudomást sem vesz. Dzsebel küldetésre indul, hogy bizonyítson, és hogy Szabbáh Eid istenség legyőzhetetlen harcossá változtassa. Útján szörnyekkel, gonosztevőkkel és csalókkal kell megvívnia.

Darren Shan a szerzője a nagy sikerű tizenkét kötetes Vámpír könyvek és a tízrészes DÉMONVILÁG sorozatnak. Hősei elképesztő kalandjairól emberek milliói olvasnak a világ minden táján, a legkülönbözőbb nyelveken, ám a szerző életének részleteit misztikus homály fedi. Teljes elszigeteltségben él Írország szívében. És soha nem iszik vért. Legalábbis ezt állítja…